Körömről,
történelmi háttéranyag; *.pdf
Köröm
község neve már a honfoglalás idejében ismeretes volt.
Hajdan Borsod vármegyéhez tartozott,
amikor is a neve Kerem volt.
Köröm községet az oklevelek csak 1387-ben
említik először, abból az alkalomból, hogy akkori
birtokosa, Ónodi Czudar Jakab
a sajóládi pálosoknak adományozta
körömi birtoka felét, de a település valószínűleg
sokkal korábbi eredetű. Már a XIII.
században is létezhetett, mert a hagyomány szerint
a Muhi csata idején itt híd állt
a Sajón, amelyet IV. Béla
vitézei védtek utolsó leheletükig a tatár támadással
szemben. Maga a község is elpusztult a tatárjárás
idején.
A pálosok is hidat vertek a folyón, amely azért volt
fontos, mert Nyékládháza felől rajta
keresztül vezetett az út Szerencs
felé, onnan pedig Tokaj, Patak és
Kassa irányába. A híd a küzdelmes századok
során elpusztult, mert 1598-ban már
csak komp járt a Sajón, s a falu
lakói révészkedéssel foglalkoztak, akik a pálosok
számára szedték a vámot az átkelésért.
Ugyancsak a pálosok építették a barokk stílusú katolikus
templomát 1729-ben, valamint 1747-49-ben
a ma is álló vendégfogadót az átutazó szerzetesek,
nemesek és polgárok számára. A pálos rend címere ma
is látható az utcai homlokzaton. A keleti és a déli
homlokzaton napórák voltak a következő felirattal:
QUAM CITO FELICES ERIPIT HORA DIES. (Milyen
hamar elragadja az óra a szép napokat).
A török hódoltság idején elnéptelenedett a falu, de
a XVII. században újra benépesült.
A török alatt
elnéptelenedett birtokukra a szerzetesek Felvidékről
és Kárpátaljáról hoztak telepeseket.
1747-49-ben a rév mellett felépítették az
ország legszebb későbarokk vendégfogadóját.Napórájának
1760-as kronosztichonja: QVAM CITO
FELICES ERIPIT HORA DIES (Mily hamar elrabolja
az óra a szép napokat.) Többször volt vendége – fogsága
elején és végén is – Kazinczy Ferenc.
Az épület a rend 1786-os feloszlatása
után továbbra is vendégfogadó maradt, a Vallásalap
kezelésében, majd 1920-tól községháza
és iskola, és 1930-tól a mai napig
plébánia, egyben a sárospataki
egyházi gyűjtemény filiáléja.
1707-ben azt az országgyűlést, amelyet Rákóczi
fejedelem Ónodra hívott össze ( a
Sajó áradása miatt nem tudván a küldöttek
a várba eljutni), a sajókörömi fennsíkon tartották
meg. A XVIII. Század második felében
a királyi kamara birtokai közé kerül, majd a vallásalapítványé
lesz.
Római katolikus temploma még a pálosok idejéből
való, 1801-ben restaurálták, 1929-ben
pedig bővítették. Egyháza csak 1932-ben
alakult.
1849-ben a magyar szabadságharc csapatai
és az orosz cári hadsereg közötti
ütközet zajlott le a község határában.
A világháborúban 72 polgára vett
részt, akik közül 32-en hősi halált
haltak.
Köröm egy kis község a szerencsi
járásban. Területe 1426 k. hold,
lakosainak száma 834 akik valamennyien
magyar anyanyelvűek és közülük 661 rk., 151
gk., 3 ref., 2 ág. Ev. És 17 izr.
vallású. Lakosai jobbára földművelők és állattenyésztők.
Házak száma 214. Tanügyét 1
rk. Elemi népiskola és 1 községi gazdasági
továbbképző látja el. A község állandó piaca Miskolc
és Ónod. Körorvos Girincsen,
gyógyszertár Ónodon, közkórház Miskolcon
található. Vasútállomása Hernádnémeti.
A
Sajó áradásai sok kárt okoztak a településnek.
A XX. Század első felében gőzmalom
működött Körömben.
A rendkívül szorgalmas, gazdag élő folklórral
bíró, mélyen vallásos falu a környéken legjobban állt
ellen a kommunista hatalomnak. Talán az ország egyetlen
iskolája, melynek homlokzatán az 1920-as
átépítésig megmaradt a kereszt, Szent Gellért
és Szent István szobra.
A
község helyzete jelenleg igen nehéznek mondható, sem
helyben, sem a környéken nincs munkalehetőség, a munkanélküliek
száma egyre emelkedik. A lakosság 48%-a
cigány etnikumhoz tartozik, akiknek nagyobbrészt nincs
semmilyen szakképzettsége, így elhelyezkedési lehetőségeik
igen behatároltak. Vállalkozások a szolgáltatási szférában
vannak, inkább kisiparosok, kereskedők. A település
legnagyobb foglalkoztatója az Önkormányzat és intézményei
|
|